Bolívia
2000 telén a kíváncsiság és a barátaim élménybeszámolói vezettek Dél-Amerika nem annyira felkapott országába. Célom a “gringo trail”-től kieső Noel Kempff Nemzeti Park felkeresése volt, ahol helyi biológusok és amerikai madarászok társaságában töltöttem el bő egy hetet.
Alig egy év múlva már magyar entomológusokból álló expedíciót vezettem ide és az Andok lejtőire. Az egy hónapos út során bérelt terepjáróval kerestünk fel jól bevált és új gyűjtőhelyeket.
Első utamról röviden:
Bolívia csodálatos. A Titicaca-tó közeli szigetére, Isla del Sol-ra költözöm két nap erejéig. Hihetetlen, de még itt, 4000 méter felett is találok varangyokat. A sült pisztráng drága, de fejedelmi étel. Végcélom Santa Cruz, szinte folyamatosan buszozom odáig.
A Cochabamba - Santa Cruz szakasz állítólag veszélyes a kokainültetvényeket őrző helyiek miatt, de ennek nyomát sem látni. Igaz, check-point-ok lépten-nyomon. Santa Cruzban végre elfoglalhatom remek szállásomat, majd délben elsétálok a Fundacion Amigos Naturaleza irodájába, ahol kiderül, hogy még aznap indulhatok a brazil határnál fekvő Noel Kempf Nemzeti Parkba. Visszarohanok a szállásra, hogy: - Bocs, de mégsem alszom ma itt. - Átbuszozom a 350 km-re fekvő Concepción városába, ahol másnap délután vár egy terepjáró. Ez szállítja az utánpótlást és engem a parkba. Buszunk éjjel elakad a sárban, órákig ássuk. Megérkezésem után, szinte azonnal ülhetek a terepjáróba, hogy további 220 kilométert zötykölődjek földúton.
A hatalmas nemzeti park csodaszép, az erdei szállás szuper és csak napi 10 dolláromba kerül az egész. Amerikai madarászok érkezését várjuk, ők egy hétre fizetnek pár ezer dollárt…
Endemikus madarak mindenhol, pókmajmok a fán, dolmányos hangyász a pampán, friss jaguár és sörényes farkas lábnyomok az ösvényen, de sajnos csörgőkígyót nem találok. Pont az erdőben guggolok, amikor rámfúj egy nagymacska. Valószínűleg egy pumát zavartam meg, számomra is hihetetlen. Tapír is figyel, de az ugye nem bánt. Egyik nap átruccanunk egy pampával odébb, valami faluba. Odafelé a vízzel elárasztott szavannán autókázunk pár órát, majd visszafelé ezt elkerülendő, az erdőben machetézzük az utat egész éjjel a kocsi előtt 20 kilométeren keresztül… Kiváló jaguár élőhely, de a sötétben nem láttunk egyet sem. Az itt töltött második hét utolsó nap egy kis gyalogtúrára indulunk a platóról alázúduló, hatalmas vízeséshez. Útközben immár ruhástul kelünk át a folyókon. Két nap alatt érünk vissza Santa Cruz-ba, pénz hiányában pár napot itt töltök helyi barátaimnál.
La Paz, majd Arica (Chile) felé hagyom el az országot.
Kapcsolódó cikkeim pdf formátumban:
1. Buzás, B. (2007): A Föld tüdeje. Amazónia. - Világjáró Utazási Magazin VII. (2): 62-69. PDF
2. Buzás, B. (2009): Bolívia: különös ország Dél-amerika szívében. Indiánok, meszticek és fehérek. – Turizmus Trend 2009/6.: 28-29. PDF
3. Buzás, B. (2009): Bolíviai kaland. - Napi turizmus hírlevél (turizmusonline.hu), 2009.07.01.
vagy