Lettország

Az 1997-es, Lengyelország és Litvánia felől érkező stoppos út élményei még 1997-ből:

Szexmisszió Lettorsszágban

Az embernek Lettországba érve az első látványosságot a nők jelentik, a környező országok közül ugyanis itt a legszebbek. Szerintem Juliusz Machulski, a Szexmisszió című szocialista erotikus sci-fi rendezője itt tartott statiszta válogatást a forgatás megkezdése előtt, hiszen az ivararány igen kedvező volt ehhez.

A második meglepetés a pénzváltáskor ért bennünket. Így kell új erős pénzt létrehozni. A lett lati többet ér, mint a dollár (1$=0.68 LS, a feketepiacon 2$=1 LS), de elég szelektíven váltják, ugyanis valamilyen titokzatos logika alapján az 1988 előtti zöldhasúért vagy semmit vagy 10 egységenként egy sör árával (közérti árfolyam) kevesebbet adnak. Az 5-ös helyi egységgel fizetni, hasonló megpróbáltatás, mint nálunk az öt vagy tízezressel. Ez még a helyi, de erőssen albán menekült benyomását keltő csodavolgás taxisofőrnek is gondot okozott, amikor is a jól ismert Lonely Planet utikönyv "bottom end" kategóriájába tartozó szállodában az értünk járó fejpénzt követelte a megszeppent recepcióstól. A taxisokra jellemző még a rossz helyismeret és a csavarral záródó csomagtartó. A szállás tényleg alacsony kategória, de olcsó. A mellékhelyiség állapotának felmérése után hamar beugrik Belmondo Kifulladásig c. filmjnek híres kérdeése: - Vizelhetek a mosdóba? Az informatika csodái fekete-fehér tévé és falirádió formájában még ebben a szállodában is fellelhetők, így téve teljessé az éjszakai programot. A kispesti piacon kapható, alábeszélt technológiával szinkronizált filmek legnagyobb felvásárlója valószínűleg a Rigában székelő, állami televízió szórakoztató főosztálya, ottjártunkkor éppen egy szörnyű sci-fi ment, igaz, Uma Thurman főszereplésével, de lett alábeszéléssel. Még erre is rávert az esti mese, ami a Kuckó-t idézve két teknős víztaposását közvetítette, miközben a mesélő felolvasta az idevágó sztorit. A mese végén teknősetetés élőben. A rádióból kellemes orosz muzsika szól, ezt hajnalban (ébresztő gyanánt) kellemes sípolás váltotta fel. Persze lehet, hogy csak a helyi kalózrádió tettenérésének voltunk fültanúi.

Ébredés, városnézés. A hajnali locsolóautó szerepét a villamosra szerelt hatalmas tartályok, azaz a locsolós villamos tölti be. Az emberek zöme egész nap korzózik, vagy a csodálatos parkokban üldögél. Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy ez pirosbetűs ünnepnek vagy a duzzasztott munkanélküliségnek köszönhető. Az utca egy adott szakaszán áthaladó férfi-nő arány egy tízperces gyors statisztika alapján még mindig a nők javára dől el. A városban az ír sörözők és a halas pizza monopóliuma uralkodik. Minden sarkon borostyánárusokkal találkozunk, de a Jurassic Park Funclub tagjait lelombozandó, a várt 40-45 millió éves légypiszok helyett csak a szemmel láthatóan ragasztott 90-es évekbeli léggyel tudnak szolgálni, "Insekta" felirattal. A fiatalok nyomják a break-dance-t, ha ezt Fenyő Örökifjú Miki látná! Kicsit odébb a főtéren három tiroli gatyás, szalmakalpos arc zenél, az egyik történetesen egy fűrészen hegedül. Csak közelebb érve vesszük észre, hogy nem Waszlavik Petőfi Velorex László szovjet utódállamokban zajló turnéjának egyik állomásán járunk, hanem a népi-folklór helyi képviselői kalapoznak szorgalmasan.

A helyi punk és "vanegyhuszasod?" típusú fiatalság lelőhelye a főtér kis csücskére korlátozódik. A csöviket egy babaarcú öreglány közbelépése menti meg egymás arcának péppé verésétől. Ha ők nem is, de más koldusok rögtön lerohannak mindenkit, és ölükben kiskutyával (Winkler-féle városi korcs): - Please, one centimes for szabaka! - felkiáltással támadnak. A macskás koldus a rasztásodott hajában kapaszkodó kölyökmacskáról ismerhető fel.

A tengerpart megközelítéséhez először hatalmas gyártelepeken kell keresztülvergődnünk, majd a helyi strandolókat követve, az ipari vágányok mentén jutunka a lakótelepektől a tengerpartra. A strandon a tetoválóstúdiók hiányában csak a sittes tetkók divatja szembetűnő (lásd.: Az orosz tolvajvilág és művészete c. könyv).

Visszafelé a városba, a helyi "suburban járaton" teljesül egy hazai BKV-s álma: jegyváltás csak a kallernál lehetséges, aki szorgalmasan és könyörtelenül behajtja mindenkin a pénzt.

Az út végére rájöttünk, hogy a Baltikum államai közül még mindig ez az ország áll hozzánk a legközelebb. Litvániában a Kaunasi buszpályaudvaron békésen alvó öregember zsebeit egymás után három tolvajbanda is kikutatta, és valószínűleg a mi cuccainkat is elosztották volna, ha ottmaradunk. Észtországot nem említem, mert lassan csatolják a finnekhez. Szóval még mindig felvetődik a kérdés, hogy miért pont a letteknél szépek a nők?