Mianmar (Burma)
2005-ben a Travel Service chartergépével repültünk egyenesen a fővárosba, majd a klasszikus látnivalókat érintve, gyalogszerel értünk az Inle-tóhoz. A következő évben a tó helyett a Mt. Victoria környékére mentünk, erről szól az alábbi iromány.
Megjöttünk Burmábol, ahol Bagan, Mandalay és a Shwedagon Pagoda építészeti remekein túl egy izolált, útikönyvekben sem szereplő helyre is eljutottunk. Ez pedig a Chin állam területén fekvő Mt. Victoria (Natmataung) 3053 m-es csúcsa és a környező hegyvidék. A korábban zárt területre pár éve ad engedélyt a helyi turisztikai hivatal, jelenleg évente kb. 200-250 turista látogathatja.
Baganban a második világháborúból megmaradt, részben felújított japán és amerikai terepjárókra szállunk és így indulunk nyugati irányba. A Natmataung Nemzeti Park bejárata a brit helyőrségként alapított Kampalat kisvárosnál található, itt már felkészültek a túrázni vágyó illetve madarász turisták fogadására. A vadvilágra még csak a falon lévő trófeák, a szarvascsőrű madár csőre és a vacsorára kapott félvad bivaly, a gayal (helyi neven minthan) húsa emlékeztet, de a környező erdőkben elvileg tigris is él.
A Natmataung csúcsa félnapos túra keretében könnyedén megközelíthető, tetejéről csodálatos kilátás nyílik a bangladesi határ felé elterülö hegyvidékre. Az utak a közeli Aye Sakan falunál nagyjából véget érnek, innen csak gyalog juthatunk tovább. Idefelé látunk pár gayalt, a bika elsőre úgy nézett ki, mint a vadon élő gaur, de annak ugye nem tarka a feneke.
A faluban a vadász 94 éves felesége fogad minket, arcát a chinekre jellemző törzsi tetoválások díszítik. Házuk falán trófeák - főleg szarvas és gayal koponyák - sorakoznak, de a tapasztalt szem hamar kiszúrja egy medve maradványait is. Szállásunk a falu szélén, egyszerű körülmények közt lesz. Már ropog a tábortűz, a helyiek pálmaborral kínálgatnak, pohár nem lévén, a gayal tülkét használva a közös ivászathoz. A barna színű löttyöt a biztonság kedvéért otthonról hozott pálinkával is leöblítjük, majd elrágcsáljuk a vacsorára kapott gayal húst. Éjjel kicsit hűvös van, de a szomszédos konyhából némi meleg ls füst árad.
Hajnalban kelünk, hogy a korán ébredő falu életével ismerkedjünk. Felkeressük a helyi kovácsot is, aki a japán acélra esküszik és bármit megad az onnan származó autók darabjaiért, hogy azokból két nap alatt elkészítse a chin férfiak elmaradhatatlan díszéül szolgáló multifunkcionális tőrt.
Kyar Do faluba már gyalog érkezünk, útközben megbizonyosodva arról, hogy az államvezetés hiába tiltotta be a törzsi arcok tetoválását, a vadászok háremébe tartozó diáklányok esetében ez ugyanúgy alapfelszerelés, mint a szájukból lógó kerámia pipa. Csak a vadászok némelyike hord magánál világháborús elöltöltős puskát, zömük a hagyományos nyilakra és lándzsákra esküszik, az legalább nem robban fel a kezükben. A chinek alapjában békés nép, a függetlenségért küzdő Chin National Army (CNA) tevékenysége csupán a hittérítőkkel és a katonasággal ellentétes elvekre korlátozódik.
Kyar Do faluba érkezésünk hírét hírnök viszi, a helyi előljáró egy kis hídnál fogadja a vendégeket. Legszebb ágyékkötőjét és fejdíszét viseli, szerencsére ez nem csak nekünk szól, itt még valóban élnek a hagyományok. Zenélnek és énekelnek nekünk, majd vezetőnk kérésére pár rituális táncot is bemutatnak. A szomszédos Lope faluban már hiába jelzik érkezésünket, a falu zöme saját performance keretében áldozatok bemutatásával van elfoglalva. Társuk beteg és az animista hit szerint ez legjobban a szellemeknek felajánlott termés, földre öntött bor, tyúktojás és elvágott torkú kiskutya segítségével gyógyítható. A feláldozott csirkéből csak az elöljáró ehet, viszont a többiek szájába tömheti a rizzsel kevert, félig átsült csirkehúst. Tetovált arcú nénik ugyanezt teszik pálmaborral...
Végre sikerül nyilat szereznem, a vesszőkön még látszik a pár napja elejtett szarvas vére. Ebéd után továbbállunk, átkelünk a Chechaung patak jéghideg vizén, majd terepjáróinkkal visszatérünk a továbbra is falusias hangulatot árasztó burmai hétköznapokba. Utunk legérdekesebb része ez a par nap alatt megtett, időutazással felérő 442 km-es kanyar volt, de Burma ezen kívül is tartogat érdekességeket. Legközelebb jó lenne eljutni a világ legnagyobb tigrisrezervátumaként alapított Hukawn-völgy Nemzeti Parkba, vagy északra a Hkakabo Razi himalájai csúcsának közelébe.
vagy