Etiópia
2008-ban vezettem ide kalandtúrát. Láttam Lalibela sziklába vájt templomait, Simien-farkast, hegyi pávián (dzseláda) csapatokat, etettem hiénákat és veszekedtem a tányérajkú murszi törzs fotósoknak pózoló, géppisztolyos tagjaival arról, hogy hány képet is készítettem róluk. Alábbi írásom az egyik legnagyobb élményt, a tradícionális hiéna etetést meséli el.
Etiópiában a kovácsok öröklik mesterségüket és egyesek szerint azt a tulajdonságot is, hogy hiénává változva az éjszaka leple alatt sírokat raboljanak ki. Érdekes, hogy akárcsak Szudán, Tanzánia vagy Marokkó területén itt is bouda-nak hívják az ilyen misztikus lényeket. Ennek ellenére az országban meglehetősen toleránsak az amhara nyelven dibb-nek hívott hiénákkal, egészen addíg amíg azok nem szoknak rá a háziállatokra. A Dzsibuti határ közelében, Harar városában élő “hiéna-emberek” a vad hiénák lelkes barátai. Családjuk évtizedek (vagy századok) óta eteti a muszlim várost körülvevő falnál esténként gyülekező állatokat. Néprajzkutatók szerint a hiéna etetés tradíciója szorosan kötődik az évszázadok óta nyaranta rendezett Zekaria fesztiválhoz. Az etetés céljáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint ezzel a hiénák háziállatok és emberek ellen intézett támadásait előzik meg, mások véleménye szerint áldozatot mutatnak be a jobb termés reményében.
A magas fal egykoron az ellenség és nem a vadállatok távoltartását szolgálta. Amikor éjszakára bezárták a városkapukat, a hiénák külön kis kapukon juthattak be a városba, hogy eltakarítsák a napközben keletkezett hulladékot és az utcán hagyott halottakat. A város hat kapujának egyike, a Fallana Kapu az egyik biztos helyszíne az esti etetésnek. Világítás hiányában a turisták autóinak reflektora világítja be a helyszínt, ahol egy helyi fiatalember, Mulugeta már név szerint hívja a hiénákat. Az egyedek elkülönítése bundájuk mintája és fülük “rojtozottsága” alapján lehetséges. A Mulugeta kezében tartott húsos kosár körül már 4-5 kifejlett példány rohangál izgatottan, de a sötétből további szempárok leselkednek. Hamarosan kb. 20-30 hiéna vesz részt az etetésben, de biztos számot mondani nem lehet. Most látszik, hogy mennyire okos állatokkal van dolgunk. A húst határozottan, de finoman veszik el, igaz etetőjük is gondosan ügyel arra, hogy hosszú húsdarabokat lógasson az állatok orra elé. Ahogy Mulugeta magamra hagy a húsoskosárral kiderül, hogy a hiénák éhségénél már csak óvatosságuk nagyobb. Lassan, bátortalanul közelednek és óvatosan, sokáig szaglászva veszik el a felkínált ínycsiklandozó falatokat, életre szóló élményt nyújtva ezzel az etetésen részt vevő turistáknak és természetbúvároknak egyaránt.
Kapcsolódó cikkeim pdf formátumban:
1. Buzás, B. (2008): Az Omo-völgy törzsei. - Napi turizmus hírlevél (turizmusonline.hu), 2008.11.06.
2. Buzás B. (2009): Hiénaetetés Hararban. - Nimród Safari III. (3): 62-64.
vagy
hiéna etetés képei itt (fotó: Serfőző Zoltán)