Gabon

2005-ben egy régi álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam ebbe az abszolút nem turistás, de csodaszép természeti látnivalókkal rendelkező országba.

Alább a helyszínről küldött leveleim olvashatók:

Már kb. 10 napja vagyok a kongói határ mentén, ahol egy Gorillavédő Alapítványnál dolgozó magyar barátommal, Aczél Palival a Bateke Nemzeti Parkot járjuk be. Néha illegálisan átlépjük a határt, hogy a folyókból ivóvízhez jussunk, de itt nincs határőr csak pár orrvadász. Holnap éjjel vonatozunk tovább az Ivindo Nemzeti Parkba, azon belül is egy őserdei tisztásra, Langoue Bai-ba, ahol erdei elefántok, bivalyok és gorillák járnak ki az ásványi sókban gazdag kis tavakhoz. Elefántok itt annyira nem ismerik az embert, hogy földig érő agyarat viselnek, azaz még nem jutottak az evolúció olyan szintjére, ahol csak a kisebb agyarúak élik túl az orrvadászatot. Viszont a tengerparton élő elefántok vígan fogyasztják a hallucinogén iboga növényt, amitől állítólag sokkal agresszívabbak lesznek. Majd kiderül. Arra viszont rájöttem, hogy kedvenc időtöltésem őserdei folyókon száguldozni motorcsónakkal. Kivéve, ha zuhog az eső, ami mostanában mindennapos, lévén november a legcsapadékosabb hónap.

Languae Bai után irány a tengerpart, pontosabban Gamba és Sette Cama, ahol a Loango Nemzeti Park tengerparti lagúnáiban próbálok majd vízilovakat, elefántokat és krokikat fotózni. Keressetek rá a google-ban vagy a National Geographic honlapján!

Egyébkent minden szuper, a cecelegyek szétcsípkedtek, de szerencsére itt nincs álomkór, csak malária és néha a thumba féreg, amely a száradni kirakott, nedves ruhába petézik, majd ebből kikelve az ember húsában keres menedéket és jó kövérre hízik rajta... A ruhát tehát vasalni kell, de erre csak városban van lehetőség. Az ország csudajó, egyelőre nyugis, de hazaindulásom körül lesznek a választások, tegnapelőtt már volt is pár úttorlasz a helyiek részéről.

Az elmúlt pár napban elkezdődött az igazi utazás. Először az Ivindo Nemzeti Parkba vonatoztunk, ahol a Wildlife Conservation Society (Vadvédelmi Társaság, WCS) irodájában aludtunk reggelig, majd 3 óra terepjárózás és 2 óra gyaloglás várt ránk. A teherhordók az élelmiszer utánpótlást hozták, így magam cipelhettem a hátizsákot és a fotóscuccot. Minden ruhát és felesleges holmit a városban hagytam, így csak 25 kiló nyomta a vállamat. A Langoue táborban jéghideg sör várt minket, majd újabb egy óra gyaloglás következett egyenesen a bai-hoz, ami pigmeus nyelven erdei tisztást jelent. Útközben egy kifejlett, magányos ezüsthátú hím gorilla támadott be minket. Az úgynevezett "áltámadás" olyan gyors volt, hogy mire felfogtuk mi is történt valójában, már csak a hátát láttuk. Egy darabig figyelt bennünket, ahogy a fák takarásában guggoltunk, aztán peckesen elballagott. Valószínűleg családalapításra készülő fiatal ezüsthátúval volt dolgunk, aki így próbál nőstényeket szerezni. A tisztáshoz vezető út lényegében elefántok által kitaposott ösvény, de velük szerencsére nem találkoztunk. A tisztás szélén álló magaslesről paradicsomi kép tárult elénk. 10-14 elefánt a folyóban, kócsagok és szitutunga antilopok, erdőből majomhangok, tisztára, mint egy "Őrtorony" újság címlapja. A magaslesen aludtunk, éjjel elefánthangok az erdőből. Másnap egy egész gorilla család látogatott a tisztásra, órákig figyeltük őket távcsöveinkkel. Hatalmas élmény volt látni, amint a hím gorilla átsétál a folyón, a nőstény az arcát mossa, majd a hím kétlábra állva figyeli családját. A terepjáróhoz vezető utat elefánt állta el, de sikerült elkergetni. Most főváros ismét, délután repülés Loango-ba.

Tehát ott tartottam, hogy visszaértünk a fővárosba, hogy másnap lerepüljünk a tengerpartra.

Célunk a Megatransect (“Nagy Átkelés”) Expedíció által felfedezett tengerpart, Loango volt. Ezen belül a déli részt néztük ki, mert az Operation Loango 170 eurós szállását kicsit drágának találtuk. Gambába volt kontakt, de kiderült, hogy nem a legjobb. Gambából motorcsónakkal átvittek a mintegy 360 szigettel rendelkező Ndogo lagúnán Sette Cama településig, amely közvetlenül az óceán partján található. Lényegében egy párszáz méteres partszakasz a lagúna és az óceán között. Ettől északra kezdődik a Loango Nemzeti Park, ahol a "híres" szörföző vízilovak, a hallucinogén iboga növénytől aggresszív elefántok és sok más érdekes állat él közvetlenül a néptelen tengerparton. Már a falu szélén is elefántnyomokba botlottunk, majd adózva a helyi ökoturizmusnak, másnap befizetünk egy turistás programra. Motorcsónakkal vittek fel egy folyón, miközben berezelt vízilócsaládot fotózgatunk, majd háromórás gyaloglás következett az erdőn át, ki a csodás tengerpartra. Varánuszok, mindenhol bivaly és víziló lábnyomok, sőt legnagyobb meglepetésünkre még mangábe (majom) lábnyomokat is találtunk. Annak idején itt ért partot a Kongó-medencét átszelő Megatransect Expedíció. A tengeri teknősök fészkét fosztogató cibetmacskák, mongúzok és sakálok lábnyomával is tele a part, de egy állat hiányzik, az ember. Kísérőink ledőltek sziesztázni, mi meg továbbmenünk északra pár kilométert és elég hamar bivalyokba botlottunk. Először fátol-fáig cserkésztük be őket, majd rájöttem, hogy nem érdekli őket az ember. Megindultam feléjük, miközben néha készítettem pár képet. A nagyobb bikák csak néztek, a többi már az erdő felé kacsintgatott, de kivártak. Aztán hirtelen az egész bagázs megindult és berohant a sűrűbe. Már pont azon gondolkodtam, hogy veszély esetén a tenger felé menekülök... Elefántra találtuk ki a módszert, hogy táska ledob és rohanás a tengerbe. Maximum eltiporja a fotóstáskát, de ha azt is viszem a vízbe, tuti elázik. Hiába magyaráztunk, a helyi srácok csak turistának néztek minket, így hamar önállósítottuk magunkat. Ettől helyi vezetőink "agyvérzést kaptak", de hiába, az élet nehéz... Este a szálláson elmagyarázzuk a srácoknak, hogy mit gondolunk a turistautakról és felejtsék el a további programokat. Örüljenek, hogy a lelkesítés kedvéért befizetünk náluk ezekre, de ha lusták, nem velük megyünk. Szerencsére összeismerkedtünk a szomszédos Sette Cama Safari belga menedzserével. Minap a szavannán sétálva találtunk egy tengelyig süllyedt terepjárót, a platón egy fehérorrú cerkóffal (majom) és egy fehér emberrel. Ő volt az... Segítettünk neki a bajban, azóta bír minket. Teknőslesre és vadkempingre invitált bennünket. A homokfélsziget felső csúcsán vertünk sátrat, elvileg mi vagyunk a szakértők, hogy hol nem tipornak majd el az elefántok… Szerencsére jól választottuk ki a helyet. Hajnalban víziló lábnyomok és a távolban elefántok...

A menedzser hallott egy helyről, ahol a fakitermelést vezető cég francia főnöke földet vásárolt azzal a nem titkolt céllal, hogy elefántvadászatokat szervezzen. Kérdezi, hogy lenne-e kedvünk utánajárni a dolognak. Persze. Mi terepjáróval, segítője a motorcsónakkal jött Gambáig. Útközben látunk egy elefántot és az erdőszélen egy gorillacsalád friss lábnyomait is. Gambában utánfutóra raktuk a hajót és átvontattuk a Nyanga folyóhoz, hogy azon menjünk, ameddig lehet. Ez kb. 60 km felfelé a Moukalaba-Doudou Nemzeti Park hegyeihez. A faluban néma gyász fogadott, pont meghalt két ember. Emiatt magunk indultunk az erdőbe. Az iskolában aludtunk, de még előtte megcsodáltuk a félkész vadászlakot. A körpanorámás étterem medencéjébe múltkor is beleesett egy elefánt, talán innen jött a vadásztatás ötlete. Egyelőre a WWF és a WCS sikeresen megakadályozta az elefántvadász projekt beindulását. Másnap a közeli, régi fatelepnél sehova nem vezetető elefánt lábnyomokat követtünk, miközben összeszedtünk jópár kullancsot, amelyek annyira kicsik voltak, hogy még napokkal később is találtunk magunkban.

A fővárosban az elnökválasztási láz fogadott. A határok (tehát a reptér is) lezárva, plakátok mindenhol. Az Air France sokáig variált a gép érkezésével, miközben a kifutópályán a második francia katonai szállítógép landolt. Idegenlégiósokat hoztak. Szerencsére szállásunk közvetlen a reptér mellett volt, vacsorázni a légiósok törzshelyére, egy repülős kocsmába jártunk. Aztán az Air France csak elindult másnap reggel, de a személyzetet a biztonság kedvéért inkább Togo-ban cserélték. Azóta megjött a hír, hogy a választás békésen lezajlott és Bongo maradt az elnök újabb hét évre.

u.i.: Omar Bongo Ondimba 2009. június 8-án, 42 évi uralkodás után hunyt el.

Kapcsolódó cikkeim pdf formátumban:

1. Buzás, B. (2007): Gabon. Afrika örökzöldje. - Világjáró Utazási Magazin VII. (10): 26-32. PDF

2. Buzás, B., Bagosi, Z. Seres, M., Takács, Z. (2008): Afrikai rokonok. - Vadon 2008/2.: 2-7. PDF

nyers digiképek itt