Indonézia
Odajutni drága, ott lenni rém olcsó. 2004-es első utamon a Bali - Lombok - Gili-szigetek útvonalon vezettem kalandtúrát, majd két év múlva ezt meghosszabítva Pápua (a korábbi Irian Jaya) tartományban gyalogtúráztunk. A klasszikus Baliem-völgy túrára volt csak időnk, de ha legközelebb megyek a Madárfej-félsziget, továbbá Yapen-sziget felé veszem az irányt.
Mivel Wágner László barátom kedvenc indonéz régiója Maluku, 2008-ban Gulyás Eszterrel úgy döntöttünk, hogy megnézzük mit szeret rajta annyira. Jakartából először Sulawesi (Celebesz) északi részére repültünk, ahol a Tangkoko Nemzeti Parkban koboldmakikat és üstökös makákókat fotóztunk, majd Ternate - Ambon - Banda - Saparua útvonalon haladva értünk vissza Balira.
Indonézia talán az egyik legszebb és legváltozatosabb desztináció a régióban, muszáj még visszamenni párszor.
Utazás a Kőkorszakba – Pápua útiélmények
Késő éjjel indul a Garuda Indonesia járata Pápua, a korábbi Irian Jaya tartomány felé. A gép Jakartából érkezik, Balin rajtunk kívül csak John Cutts (egy korábbi misszionárius fia) és felesége száll fel a gépre. John örömmel hallja, hogy magyarok vagyunk, mi több kifejezetten segítőkésznek mutatkozik és hasznos tanácsokkal szolgál a Föld második legnagyobb szigetére tervezett utazásunkhoz.
Hajnalban landolunk Timikában, ami már Pápua tartomány és elsősorban aranybányájáról híres/hírhedt település. A pápuák vendégszeretete már itt látszik, de következő állomásunkon, Jayapurában szinte kizárólag indonézekkel találkozunk. Timikát elhagyva az ablakra tapadunk, hátha láthatjuk a világ legnagyobb aranybányáját a Freeport-ot. A nagy magasságban fekvő, hatalmas külszíni fejtést egy hegy elrejti előlünk, de a régió legnagyobb, 4884 méteres hófödte csúcsa, a Puncak Jaya remekül látszik.
Földünk harmadik legnagyobb szigetének nyugati fele 1969 óta indonéz megszállás alatt áll, a városokban élők és természetesen az üzletemberek zöme az ország legtávolabbi részeiből ide települt emberekből áll. A város feletti dombok hatalmas neon kereszt és a Jesus felirat hirdeti az itt tevékenykedő misszionáriusok fenhatóságát.
A továbbutazásunkhoz szükséges engedélyre még várnunk kell, de végül sikerül feljutnunk a Baliem-völgybe induló repülő fedélzetére. A Sentani-tó után végeláthatatlan zöld erdő felett repülünk, majd megpillantjuk a Mamberamo-folyót és mintegy fél órás repülés után ereszkedni kezdünk a Baliem-völgybe. A sziget nyugati felének közepén elhelyezkedő völgy már kilencezer éve lakott, de a nyugati „civilizáció” számára 1938-ig ismeretlen maradt. Sajnos nem örökre. A völgy és legnagyobb városa, Wamena már korántsem a civilizációtól mentes hely. Egyre kevesebb pápua bennszülöttet látni hagyományos, pontosabban hiányos öltözetben. A sűrűn lakott völgyben a csupán péniszvédő tokot, azaz „kotekát” viselő férfiak látványa főleg a szállodák és a reptér környékére korlátozódik. Azonnal világossá válik, hogy minél messzebb kerülünk a völgytől, annál eredetibb embereket találunk, ezért gyorsan felbérlünk egy pápua vezetőt, továbbá fejenként egy teherhordót, akik az elkövetkezendő öt napban a völgy legszebb részére, a Baliem Szurdokba kalauzolnak bennünket. Pápuán, a partvidéket leszámítva nincsenek utak, a települések gyalog, a síkságon hajóval vagy légi úton közelíthetőek meg. Holnap korán indulunk, éppen csak annyi időnk van, hogy feltöltsük konzerv készleteinket és vacsorázzunk egy utolsó ízleteset.
Túránk során az alábbi Dani törzsbéli falvakat érintjük:
1. nap: Wamena (1666 m) - Kurima (1585 m) - Kilise (1875 m) - Ibiroma (1947 m) - Wamerek (1522 m)
2. nap: Wamerek (1522 m) - Pasema (1453 m) - Wesagalep híd (1272 m) - Wesagalep (1712 m)
3. nap: Wesagalep (1712 m) - Mukima (2065 m) - Pukam (1977-2140 m)
4. nap: Pukam (2140 m) - Wuserem csúcs (2136 m) - Wuserem (1723 m)
5. nap: Wuserem (1723 m) - Puluma (1523 m) - Baliem híd (1505 m) - Ihundes (1624 m) - Kilise (1836 m) - Kurima (1580 m) - Wamena (1666 m)
Egész nap le-föl mászunk a meredek ösvényeken, hogy délután valamelyik falu fából ácsolt templomában vagy a tanító házában verjünk tábort. Fürdés a patakban, bolhák a konyhául szolgáló kerek fűkunyhókban… Vezetőnkkel a túra elején megállapodtunk, hogy azt esszük, amit a teherhordók, így étrendünk meglehetősen szegényes, azaz édesburgonyára, sült banánra és az erdőben szedett zöldségekre, páfrányokra korlátozódik. Nekem kifejezetten ízlik az édesburgonya, társaim már második nap az elvétve található csirkék árát kérdezgetik, de olyan is akad, aki a zsebében lapuló édességekkel próbál a disznók közelébe férkőzni. Megdöbbentő, hogy a Dani törzs kertjei mennyire rendezettek és tiszták.
A túra során több meztelen, csupán kotekát viselő emberrel találkozunk, vállukon kőbalta, kezükben íj, hátukon fonott szatyor, de a lakosság zöme a segélyként érkezett nyugati használt ruhát viseli. Ez részben divat, részben a kormány és a korábban érkezett misszionáriusok tevékenységének köszönhető, akik az itt élőkben csupán a barbár, civilizálatlan vadakat látják. Kétféle kotekás létezik. Az egyik, a városokból jól ismert, a turisták kedvéért „beöltözött” (azaz levetkőzött) ember, a másik a földeken dolgozó, hagyományhű pápua. Ha ezek, a kotekát még népviseletként hordó kb. 50-70 éves emberek meghalnak, nem lesz már aki továbbvigye a hagyományokat.
Esténként eléggé lehül a levegő, számunkra érthetetlen, hogy lehet kibírni kotekában...
Mindenki nyilakkal mászkál, az itt élő erszényesek csodálatos fajainak nyomát sem látjuk. Hiába a hajnali esőben, sűrű bozótosban történő zseblámpás hegymászás, az itt élő erszényeseket már kivadászták. Kuszkusszal is csak akkor találkozunk, amikor az egyik öreg az eladásra szánt kuszkusz farkakat kotekájába tűzve parádézik a faluban.
Túránk utolsó napja mindenki számára nagy esemény. Befizettünk egy hagyományos disznó fesztiválra, azaz egy falu teljes lakossága beöltözik és hagyományos módon lenyilaz egy előre kiválasztott szerencsétlen disznót, amit aztán rögtönzött földkemencében megsütnek. Sokat nem kapunk belőle, de az elképesztő mennyiségű, a környező erdőkben szedett zöld páfrány és édesburgonya szabad préda...
Wamenából a Trigana Air félig teherszállító gépén repülünk vissza Jayapurába. Beszállásnál a gép hátuljánál lévő lépcső felé terelnek bennünket, én a pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva a pilótafülke mögötti rakodótér ajtaján mászom be és megfűzöm a kapitányt, hogy onnan fotózhassam a tájat. Egy biztonsági ember kapaszkodik utánam, de csak a beszállókártyám után érdeklődik. NatGeo emblémás sapkám itt is kapukat nyitogat, igaz ülőhellyel nem tudnak szolgálni, a steward is a csomagokon ül. A két pilóta között állva fotózom végig az utat, az egykori katonai pilóták cigivel és kávéval kínálgatnak. A jayapurai repülőtér a várostól másfél órára, a Sentani-tó partján található. Tervezzük, hogy itt is túrázunk egyet, de a repülőből látott kopár (leírtott) táj hamar módosítja tervünket. Még ma át kéne jutnunk a határ túloldalára, Pápua Új-Guineába.
A folytatás a Pápua Új-Guinea címszó alatt olvasható.
Kapcsolódó cikkeim pdf formátumban:
1. Buzás, B., Farkas, B. (1997): An additional skull of the Bali tiger, Panthera tigris balica (Schwarz) in the Hungarian Natural History Museum. Miscnea zool. hung. (11): 101-105. PDF
2. Buzás, B., Csorba, G., Farkas., B. (2003): Bali-tigris Magyarországon. - Vadon 2003/3.: 20. PDF
3. Buzás, B. (2005): Bali, Lombok és a Gili-szigetek. - Baraka Világjáró Klub hírlevele.
4. Buzás, B. (2006): Bali. Bali, Lombok és a Gili-szigetek. - Világjáró Utazási Magazin VI. (11): 12-24. PDF
5. Buzás, B. (2006): Bali. Éden Délkelet-Ázsiában. - Világjáró Utazás Info II. (12): Címlap, 14-16. PDF
6. Buzás, B. (2007): Pápuai trekking. Danikkal a Baliem szurdokban. – Outdoor Sport IV. (27): 72-77. PDF
7. Buzás, B. (2009): Ormányosok menedéke. - Vadon 2009/1.: 3-7. PDF
8. Buzás, B. (2009): Trópusi tollasbál. Madárpark Bali szigetén. - Vadon 2009/1.: 24-26. PDF
9. Buzás, B. (2009): Pápua trekking. - Over Magazin I. (2-3): 8-15.
vagy
Bali digiképek (nyers)
vagy
vagy
Pápua digiképek (nyers)