Kenya
2007 elején egy kis csoportot vittem kelet-afrikai szafarira. Habár Kenyába érkeztünk, igazából csak a Nairobi Nemzeti Park szélét és az Amboseli Nemzeti Parkot láttuk, majd irány Tanzánia. A túra végén Moshiból visszabuszoztam Nairobiba, bevártam Bagi István “Bagusz” barátomat és irány Uganda. Visszafelé van még időnk, hogy az egész napos Kampala-Nairobi buszozást megszakítsuk. A táj unalmas, főleg több száz hektáros kávé és tea ültetvények, írtások és rengeteg ember mindenhol. A Nakuru-tóra esik választásunk, ami közvetlen a hasonló nevű város mellett található. Szombat este lévén, már nem könnyű a szafarihoz megfelelő taxist találni holnapra. A terepjárós cégek háromszoros árakkal próbálkoznak és nem hajlandók alkudozni. Sok választásunk nincs, mert Kenya egyik legnagyobb városát ilyen későn már a kurvák, stricik, nepperek és az őket kiszolgáló taxisok hada uralja. Végül a lepusztult szálloda biztonsági őre szerez egy mosolygós, de félrészeg taxist. Megegyezünk, holnap hajnalban indulunk állatlesre.
Korán kelünk, de az ember még sehol, az őr szedi elő valahonnan, állapotából ítélve egész éjjel ivott. Sebaj, mosolyog, irány a park. Előtte kerékcsere, a bejáratnál némi félreértés. Emberünk persze még soha nem járt itt, így az általa mondott árba nem számolta bele a saját és kocsija belépőjét... Könyörög, a pénztáros hajthatatlan, mi fizetjük, behajtunk. Az elektromos kerítéssel körbevett, valóban szép és állatoktól hemzsegő parkban kiszállni szigorúan tilos és veszélyes, de a szükség nagy úr, sofőrünk tízpercenként száll ki, hogy könnyítsen magán. Mázlija van, nem viszi el az oroszlán. Ideális szafari sofőr. A parkot és az állatokat nem ismeri, de jól vezet és bármit megtesz a sikeres szafari érdekében. Ha kell, az iszapos partig megy és képes több száz métert is tolatni a legrosszabb úton csupán azért, hogy az akáciák közül előbukkanó zsiráfot jobb fényben fotózhassam. A turisták autóit figyelve megtaláljuk az itt élő pár tucat orrszarvú példányait is, ami rövid időre még alkoholtól kába emberünk figyelmét is leköti. Őszintén tetszik neki, akárcsak az út szélén randalírozó páviáncsapat. Kifelé menet nőstény oroszlán sétál az úton, egyenesen velünk szembe jön. Sofőrünk pánikszerűen tekeri, rángatja fel, én a másik oldalon tekerem le az ablakot. Az oroszlán persze ránk se hederít, közvetlen az autó előtt balra fordul és egy kidőlt fán, remek fényekben pózol percekig. Ezzel a látvánnyal zárul egyhónapos kelet-afrikai utam, remélem hamarosan visszatérek ide.
vagy